Mióta vállalkozóként tevékenykedem, szokásommá vált egy évértékelő írást közzétenni, amiben magam számára is összegzem, hogy az év elején kitűzött célok megvalósításával hogy állok, milyen eseményeket, mérföldköveket ünneplek, miért vagyok hálás és aztán kitekintek, hogy mit viszek tovább és mi vár rám a következő évben. Ez idén sincsen másképp, hiszen megint eltelt egy év.
2014 óta független, szabadúszó vállalkozóként dolgozom, de az évek során emellett mindig volt egy hosszútávú megbízásom, nagyobb volumenű projektem, vagy több kisebb vállalkozás felépítésén dolgoztam. Legfőképpen az volt a cél, hogy egyrészt élvezzem, amit csinálok, – ez nálam mindig is fő szempont volt, – és hogy kitermeljem a költségeimet. Bárhogyan is sakkozik az ember, a vége mindig egy daráló lesz, mert a cél és az eredmény érdekében be kell vállalni olyan megbízásokat, vagy lépéseket, amiket normális esetben nem tennénk. A hangsúly pedig a „normális eseten” van. Mert amikor eljutunk arra a pontra, hogy alapjaiban kérdőjelezzük meg a működésünket, jelenünket, akkor az is felmerül kérdésként, hogy ‘De mi a normális?, Ki vagyok én?, Mit szeretnék elérni az életben?, Egyáltalán miért vagyok itt?, Mi a küldetésem?, és amikor felvetődnek ezek a kérdések, akkor lehet tudni, hogy egy nagyobb fordulóponthoz értünk az életünkben. Mert ez annak a jele, hogy már nem elégszünk meg a langyos vízzel, az „egész jó” élettel, vagy munkával.
Nálam ez a pont 2022-ben jött el, amikor „körülnéztem a házam tájékán” és arra lettem éber, hogy már nem érzem jól magam az engem körülvevő környezetben (akkor Budapesten éltem egy amúgy gyönyörű lakásban, ami korábban az álmom volt), nem találom a közös hangot azokkal az emberekkel, akik az életem részei, nem tesz boldoggá a munkám, mert rutinná vált és már nem motivál a megújulásra. Már több fórumon írtam erről a folyamatról, ami elvezetett odáig, ahol ma vagyok.
Gondolat ötletet, ötlet tervet, terv cselekedetet szült és minden szépen ment a maga útján. A bürokratikus háttéreseményeket leszámítva végig zöldlámpát kaptam az új terveim, vagyis az új életem felépítéséhez. Mert tudatosan csináltam végig az egészet. Bár kezdetben egy gyorsház felépítése volt a fejemben, végül majdnem két évig tartott az építkezés, s bár volt sok idegeskedés és izgalom, mégsem bántam meg. Ma már tudom, hogy ez az én utam. Szinte senki nem csinált ilyesmit, vagy legalábbis így a közvetlen környezetemben, így elsőnek lenni mindig kirekesztő, furcsa és sokszor nem támogatott. Körülöttem is szkeptikus volt mindenki, de én végig hittem magamban, bíztam benne, hogy kellően felmértem a helyzetet és felnőttem a feladathoz. Sokszor éreztem úgy, hogy kevés leszek ehhez, de nem így lett és ezt a felismerést csak a 2024-es esztendő hozta el, amikor már a neheze a hátam mögött volt. Mint kiderült, nem a ház felépítése volt a legnehezebb, ami a döntésemet követte. Meg kellett küzdenem a korábbi félelmeimmel, hitrendszereimmel, hozott mintáimmal, berögzült szokásokkal és mindent borítani kellett ahhoz, hogy itt valami friss, valami új születhessen. Nekem is új energiáim lettek, ami hozta magával, hogy nem tudok benne ragadni a régi működésben.
Új társaim, segítőim lettek ezen az úton és vannak, akik elmaradtak. Ez az élet természetes rendje. Rájöttem, hogy a változás nem egy életesemény, mely során elköltözünk, házat építünk, munkát váltunk, szakítunk, vagy kilépünk egy számunkra kényelmetlen helyzetből, és nem is rossz dolog amitől menekülni kell, hanem egy új, még ismeretlen energia. Amit bár még nem ismerünk, de vonz minket és ami megváltoztat bennünk és körülöttünk mindent, így lesz belőle egy komplex folyamat. Ez az átalakulás pedig attól függ, hogy meddig tart, hogy mennyire állunk rá készen lélekben és aztán mennyi idő alatt tudjuk a külső körülményeinket is hozzá igazítani. Ez mindenkinél más és egyénenként változhat.
Tehát ez az év már inkább a belső átalakulásról, az összefüggések felismeréséről, ráébredésekről szólt, a régi elengedéséről és az új dolgokra való felkészülésről. Azért is kezdtem a beszámolót a régi működésemmel, mert ez lett a legnagyobb hozadéka a folyamatomnak. Átértékelődött bennem a munka mint fogalom és annak szerepe az életemben. Úgy gondolok a pénzre, mint szükséges eszköz, ami kell a továbbjutáshoz, a terveim megvalósításához, a gyarapodáshoz és a fennmaradáshoz.
Már nem pénzkereseti lehetőségként tekintek a munkámra, hanem azt szeretném csinálni, ami éltet engem is, vagyis nem azért kelek fel reggel, hogy már megint dolgoznom kell, hanem örülök, hogy itt egy újabb nap az alkotásra, a teremtésre, – és ami mások életéhez is hozzájárulás lehet. Ez pedig több szálon tud kibontakozni és erre épülnek a 2025-ben induló képzéseim, programjaim és szolgáltatásaim. A fő téma a tudatos otthonteremtés, amit a korábbi tanulmányaimra, tudásomra és az elmúlt két évben megszerzett tapasztalataimra építek és a tudatos életmód kialakítása. Ez utóbbi még nálam is kialakulóban van. Féltem tőle, hogy a fővárosban elérhető lehetőségek itt hiányozni fognak és a korábban megkezdett önismereti utamhoz nem találok majd támogatókat. De mivel igényem volt rá és hittem benne, hogy itt is lehetséges lesz bármi, be is hívtam őket a mindennapjaimba. Van, akivel csak nyáron tudunk kapcsolódni, s van, akivel hetente tudunk gyakorolni, főzni stb.
Alakulóban van egy új élet felépítése, egy új gondolkodásmód, egy új hitrendszer kialakulása, amihez kőkemény munka vezetett. A veszteségekből pedig teremtés lett. Ha nem vesszük észre, amit az élet mutatni akar nekünk, akkor jön majd egy olyan szituáció, ami rákényszerít minket arra, hogy valamin változtatnunk kelljen. Ha elébe megyünk ennek, az a kevésbé fájdalmas verzió, de ha nem így alakul, akkor is kapjuk a tanításokat, tükröket társak, helyzetek formájában. A tudatossági szintünktől függ, hogy milyen intenzitású vagy hosszúságú feladatokat kapunk és hogyan oldjuk meg azokat. Ha ráérzünk, hogy mi az igazi küldetésünk az életben, s mi az, ami igazán boldoggá tesz minket, onnantól minden jön magától.
Ebben az évben megtanultam, hogy türelmesnek lenni nem kiszolgáltatottság, hanem az egyik legfőbb erény és érték, amije lehet egy tudatos embernek és amit ha el tudunk magunkban rendezni, akkor megnyílnak a kapuk előttünk. Illetve továbbra is abban látom a legnagyobb teremtő erőt, ha kitartunk amellett, amit a belsőnk diktál. Ha hallgatunk arra a bizonyos belső hangra, az intuíciónkra, akkor mindig tudni fogjuk az irányt és az oda vezető lépések majd jönnek maguktól.
Ami engem illet idén szeptemberben végleg lezártam a márkaépítéses, vállalkozásfejlesztést támogató projektjeimet, majd pihentem és feltöltődtem októberben és novemberben, a decembert pedig rohanás és kapkodás helyett lassú hétköznapokkal és tudatos tervezéssel töltöttem. Eldöntöttem, hogy igazi közösséget szeretnék építeni itt a The Hungarian Barnhouse kertjében és kinyitom a kaput a kreatív szakma előtt is, hogy együtt értekezhessünk a fenntartható építészetről, egy permakultúrás kert kialakításának feltételeiről és az önazonos lakókörnyezet megtervezéséről. Sok-sok ötletem és gondolatom van ennek a mikéntjéről, de ahogy az élet minden területén itt is majd alakítja és formálja a dolgokat az élet.
A jövő olyan lesz, amilyenre mi alakítjuk!
Ha éppen erre a szemléletre lenne szükséged, írj nekem egy rövid összefoglalót a hello@kollarfranciska.hu email címre, hogy miben tudnálak támogatni, vagy foglald le az időpontodat egy díjmentes 30 perces online beszélgetéshez!
✺ ✺ ✺
Várlak szeretettel az egyéni mentorprogramjaimon vagy eseményeimen!
Kövesd nyomon a The Hungarian Barnhouse Projektet az Instagramon is!
