Elég régen nem írtam ezen a platformon, mert az elmúlt egy évben annyi változás volt körülöttem és úgy éreztem, ameddig nem tisztulnak le a dolgok, addig nem írok hosszabban a helyzetről. De mostanra megérett néhány gondolat, ami kikívánkozott belőlem. A mögöttem álló hónapok új perspektívából világították meg az életemet, s vele együtt a szakmai tevékenységemet és azt gondolom, hogy az innen szerzett tapasztalatok másoknak is segíthetnek az elmozdulásban.
Mielőtt belemennék a cikk témájába, előtte röviden elmesélem az előzményeket, hogy érthető legyen az olvasó számára, honnan jön ekkora fordulat az oldalamon. Hiszen a korábbi években leginkább márkaépítés és önfejlesztés témában olvashattál írásokat.
Előzmények
2021 januárjában fellélegezhettünk végre a pandémiás időszak hordalékából, ezért amikor megnyíltak a kapuk én azonnal elutaztam. Első utam a vidéki Észak-Angliába vezetett, ami egy rokoni látogatásnak indult, mégis talán ott mozdult el bennem először valami. Elkezdett mocorogni a vágy, hogy változtassak a szokásaimon, a hétköznapjaimon, a munkámon, az életmódomon stb., sorra csak gyűltek a fejemben a felhők. Majd miután hazatértem az ünnepek után, egyből elutaztam újra, ezúttal Velencébe a nővérem 40. születésnapját ünnepelni. Ez az út sok-sok inspirációt hozott az ekkori hétköznapjaimba, s mivel turisták híján miénk volt az egész város, sikerült kellőképpen feltöltődni, kilazulni, vagyis összeszedni a gondolataimat. Megérett bennem a változás utáni vágy, ami már nem csupán egy illuzórikus kép volt a fejemben, hanem kész voltam a cselekvésre. Csak még nem tudtam, hogy pontosan mire.
Hazaértünk a nagy Itáliából 2022 január végén, majd elkezdtem darálni tovább a mindennapokat. De valami már nem volt ugyanaz. Ekkor csapott fejbe a felismerés, hogy mi az utam. Fullasztott a budapesti levegő, szűkösnek bizonyult a korábban elégnek tűnő lakásom. Nem okozott örömet már a munkám sem, amit kicsattanó lelkesedéssel végeztem mindig is. Majd egy környékbeli séta alkalmával megszületett végre a felismerés, hogy mi az utam és mit kell tennem. Eladtam a lakásomat a fővárosban és elkezdtem telkeket nézni a Balaton déli partjánál, ahol felnőttem.
Elég gyorsan zajlottak az események. Pár hét leforgása alatt és többszáz kilométer kocsikázás után meglett az ideális terület a bennem élő álmok megvalósításához. Bár eleinte fenntartható, könnyűszerkezetes készházakat nézegettem (bevallom, hogy ekkor még a gyorsaság volt a fő szempont), de végül valahogy nem akart ez a vonal összejönni. Beszéltem több céggel, elolvastam mindent, amit ezekről az építményektől tudni érdemes, de valahogy nem győzött meg egyik variáció sem és a kondíciók sem voltak számomra kedvezőek. Aztán elmentem a KREA-ba az enteriőrtervező szakos hallgatóim diplomavédésére (mert akkor éppen volt egy csoportom, akiknek Personal Branding kurzust tartottam) és megint belém nyilallt a felismerés. Szendrő Péter ismert belsőépítész volt a vizsgabizottság elnöke, s miközben hallgattam a véleményét és néztem a szebbnél szebb vizsgamunkákat, rádöbbentem, hogy: „de hiszen én ebben a szakmában mozgok, számtalan remek tervezőt ismerek, hát miért is nem merek beszélni valakivel, aki tudna nekem segíteni.” Hmmm…. de vajon ki lenne az én emberem ebben a projektben?
Aztán még a vizsga közben meg is kaptam a választ. Mire végeztek a hallgatók már írtam is a levelemet még ott a suli folyosóján Őrfi Józsinak. Eszterrel, a feleségével együtt dolgoztunk korábban a márkája felépítésén és emiatt volt szerencsém ellátogatni a házukba, hiszen a piliscsabai Meseház volt mindkettőjük legfőbb referenciája. Józsi tervei alapján maguk alakították át a házat, aminek a koncepciójáról elég sokat tudtam, mivel sokat beszélgettünk Eszterrel fotózás közben. Nos hát vettem a bátorságot és megfogalmaztam Józsinak néhány mondatban, hogy szeretnék egy viszonylag kicsi, fenntartható kabinházat (végül a legutolsó tervek szerint nem kabinházat építek), amihez megvan a telek Balatonon. Szeretném, ha többnyire fából lenne, de belül mégis olyan legyen, mint egy igazi otthon. Nem kellenek nagy és felesleges terek, hisz ott a hatalmas kert a benti lakrész meghosszabbításaként, de mégis fontos számomra a természettel való kapcsolódás. Főként azért, mert a telken (akkor még) négy csodás fa áll, amelyek ölelésébe kellene szelíden beilleszteni a házikót úgy, hogy észrevétlen, de mégis nagyszerű legyen.
Nagy meglepetésemre és boldogságomra Józsi körülbelül még aznap visszaírt, hogy annal ellenére, hogy nem ebben a léptékben szokott tervezni, elég izgalmasnak találja az ötletemet, így örömmel vállalja a megbízást. Gondoltam, hát ez könnyen ment.
Persze innentől jött csak a munka oroszlánrésze.
A folyamat során többször eszembe jutott ez a KREA-s pillanat, és azon morfondíroztam, vajon hogyan engedtem én meg magamnak, hogy megbízzak egy neves, díjnyertes építészt, hogy egyedi házat terveztessek vele a pandémia és az orosz-ukrán háború kitörése után, amikor a csapból is az folyt, hogy előttünk a második nagy gazdasági világválság, jah és az építőipar is elszállt. (Tehát abszolút „minden ideális” volt az építkezéshez.) De aztán egyre bátrabb lettem én is, Józsi meg egyre lelkesebb, így valahogy összecsiszolódtak a dolgok és ment minden a maga útján. Egy pillanatig sem bántam meg azóta sem, hogy volt bátorságom ehhez és végig is tudtam csinálni a tervezési szakaszt, mert anélkül nem ment volna.
Tervezés
Őrfi Józsival megállapodtunk és azonnal bele is vetettük magunkat a munkába, ami rögtön egy mély beszélgetéssel és helyszínbejárással indult. Már ekkor láttam Józsi arcán, hogy tetszik neki a miliő és már vannak ötletek a fejében, mit tervezne ide. De persze nekem is voltak a fejemben elképzelések, ezért azt kérte tőlem, hogy üljek le nyugodt körülmények között, fogjak egy A4-es fehér papírt és írjam össze, hogy:
- mi lesz a rendeltetése a háznak?
- hányak fognak benne lakni?
- milyen helyiségekre lesz szükség?
- az egyes helyiségeknek mekkora legyen az alapterülete?
- van-e bármilyen extra kívánalmam a szobák elrendezését illetően?
- milyen hobbijaim vannak, aminek szerepe lehet a ház kialakításában?
- milyen a kapcsolatom a kerttel (vagyis a természettel)?
- milyen szokásaim vannak?
- milyen társadalmi életet élek? (Szoktak-e vendégek jönni hozzám?)
- milyen alapanyagokat preferálok? (Ebben egyetértettünk, hogy a lehető legtermészetesebb, de mégis megfizethető megoldásokra törekszünk!)
- van-e kocsim?
- milyen az időjárás a környéken?
- stb.
A kérdések megválaszolása mellett én magamtól összeállítottam egy ún. brief-et Józsinak, amiben összeszedtem néhány inspirációs képet (Google-ról és Pinteresten), hogy tudjunk róla beszélni, nekem mi él a fejemben és mit szeretnék. Ebbe a háttéranyagba később, még a vázlattervek elkészülésének időszaka alatt behoztam egy másik vonalat, a Holisztikus Térrendezés módszertanát. Spaczér Judit lakberendező éppen akkor járt hozzám a Business Brunch programsorozatra, ahol először hallottam erről a keleti filozófiáról a bemutatkozásában. Most ő is eszembe jutott és fel is kerestem, hogy nézze meg a terveket a vasztu szabályai szerint, hogy az életemet segítő élettereket tudjunk kialakítani, ahol az energiaáramlás a lehető legideálisabb. Számomra ez nagyon fontos volt. Józsi nem volt elájulva az innen kapott információktól, de tiszteletben tartotta a kéréseimet, aminek kapcsán őszintén és komolyabban elbeszélgettünk, hogy akkor most mit is szeretnék, majd e szerint véglegesítette a bejelentési és kiviteli terveket. Ezen a ponton tisztáznunk kellett pár alapfogalmat is a sikeres folytatás és együttműködés érdekében, úgy mint például mi az a készház, gyorsház, kabinház és mik az előnyei és hátrányai a könnyűszerkezetes házaknak. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert Judittal elég rendesen átforgattunk a ház tájolását, amihez idomulva az építésznek át kellett tervezni jónéhány helyiséget és azok kapcsolatát, hogy meglegyen a kívánt harmónia.
Bennem ennek a folyamatnak a során tisztult le nagyon sok kérdés. Például, hogy a bejárat keleten legyen és hogy a reggeli nap süssön be a konyhámba, vagy hogy hol lesz a legideálisabb minden nap jógázni és meditálni, de az is éppen ilyen fontos volt, hogy nagyobb legyen az eredetinél a terasz, mert tutira itt fog ülni nyáron a fél család és a barátaim. Aztán el kellett beszélgetnünk a főzési szokásaimról, ami egyáltalán nem elhanyagolható, amikor az ember az új konyháját tervezi és van lehetősége mindent oda tenni, ahol kényelmes és ahol ő szereti. Sokan próbáltak meggyőzni ilyen-olyan ötletekkel, persze mind olyan elképzelés volt, ami nekik tetszett valami miatt, vagy amit ők nem tudtak megvalósítani. De hamar rájöttem, hogy ennek is van egy pszichológiája, miszerint jót akarnak a körülöttem élők, de ezzel mégsem segítenek nekem, hiszen magamhoz kellene közelebb kerülnöm ebben az alkotási folyamatban. Szóval nem volt elég megálmodni a házamat, azzal is komolyan foglalkoznom kellett, hogyan csendesítsem el a környezetemet, s halljam meg a belső hangot, ami egyértelműen fogja mutatni majd az irányt. S mutatta is. Kőkemény önmunka volt. De végigküzdöttem magam rajta. Kiálltam az ötleteim, az elképzeléseim és az anyagi lehetőségeim mellett, mert tudtam, ha nem így teszek azt később nagyon meg fogom bánni. Tán még eddig se jutottam volna el, ahol ma tartok.
A tervezés összesen kb. három hónapot vett igénybe, így szeptember közepére véglegesítettük a terveket. Az egyszerűsített bejelentési procedúra következett.
Egyszerűsített bejelentés
Ilyet is most csináltam először. Ehhez is szükség van az építész tervező segítségére és közreműködésére, hiszen az ÉTDR-rendszeren keresztül lehet bejelenteni az építkezési szándékot, amihez a tervezőknek van csak hozzáférésre. Bár elolvastam a komplett HÉSZ (= Helyi Építési Szabályzat, az adott önkormányzat oldaláról letölthető díjmentesen) dokumentációt, mégis értek váratlan meglepetések minket.
Eleve úgy kezdődik ez a folyamat, hogy online konzultációt kell kérni a helyi főépítésztől, aki véleményezi a beküldött terveket, majd javaslatot tesz azokra a tételekre vonatkozóan, amelyek nem felelnek meg a helyi és országos szabályozásnak. Mi is kaptunk néhány megjegyzést, így ismét módosítani kellett a terveken néhány dolgot, hogy az biztonsággal átmenjen majd a Somogy Megyei Építési Hatóságon. Beadtuk hát a részletrajzokkal ellátott végleges kiviteli terveket, amelyekre persze néhány héten belül hiánypótlást kértek. (Azzal a fő észrevétellel, hogyan fog a lépcső a födémhez csatlakozni!?) Tehát itt is csúsztunk pár hetet és az adminisztráció kész oknyomozó hadművelet volt számomra. Miért nem készít valaki egy ‘Hogyan építkezz okosan’ kézikönyvet?‘ De most komolyan. Én biztosan megvettem volna. Ennek hiányában viszont még a Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkatársaival is beszéltem telefonon, mivel menet közben kiderült, hogy a bejelentést csak úgy tehetjük meg, ha megvan a helyi önkormányzat által kiadott ‘Tulajdonosi hozzájárulási nyilatkozat’ és a ‘Gépkocsi-beálló’ kiviteli terve. Most tényleg nem viccelek. Engedélyt kell kérni, hogy a közútról behajthasson az ember a saját lakóházához. Ez van, ne is akadjunk fenn rajta. Szóval elkezdtem intézni ezeket, s mivel a magyarországi ügyintézés a közhivatalokban olyan, akár egy Los Angeles-i hullámvasút, így már tisztán láttuk az építésszel, hogy ránk köszönt a november, mire zöldlámpát kapok. De megjött az engedély, így elkezdődhetett az építkezés.
Biztosan lehetett volna ez másként is intézni, de én nem ez a típus vagyok. Szeretem, ha minden korrektül el van intézve és minden körülmény adott az alkotáshoz.
Itt azért kicsit elfáradtam. De mivel tényleg jók lettek a végleges tervek, minden a helyére került, Józsi is bele tudta tenni a saját ötleteit, stílusjegyeit (egy másik írásban részletezem majd, hogy végül milyen stílusú ház lett és hogyan alakítottuk ki) és végre mindenki elégedett volt, megráztam magam, hogy ha eddig eljutottunk, akkor nem itt fogunk elbukni. A legnehezebb része kétségkívül az volt, hogy semmit nem tudtam előre, hogyan és kinél kell elintézni a felbukkanó ügyeket, amelyek egyik a másikából következtek. Mindent szó szerint ki kellett nyomozni. Itt láttam meg először azt, hogy mennyi idő és energiabefektetésre lesz szükség a részemről, hogy végigcsináljuk az építkezést. Ne legyenek illúziói az olvasónak. Teljes embert kíván a dolog. Ugyanis ezeket a feladatokat senki nem fogja helyettünk elintézni.
(Engem ebben a fázisban az is foglalkoztatott, hogy mi az a határ, amikor még szívességet kérhetek az építésztől? Illetve mi a hivatalos feladatköre? Józsival nagyon jó viszony alakult ki közöttünk, ezért nem voltak ilyen téren nehézségeim, mert sokat kérdeztem, de ez is egy olyan dolog, amit sehol nem mondanak el, hogyan működik. Nekem szerencsém volt, mert az én építészem, Őrfi Józsi mindenben végig támogatott, s ha volt olyan lépés, ami már nem az ő hatásköre volt, azt is jelezte felém, de akkor is mindig megbeszéltük, hogy kihez kellene fordulnom.)
Kivitelezés
A tervezés alatt már komolyan el kellett gondolkoznom azon, hogy ki fogja felépíteni ezt a házat, hiszen a terveket úgy kellett eleve kialakítanunk, hogy az beleférjen a rendelkezésre álló büdzsébe. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy Józsihoz fordultam, mert tudtam és láttam, hogy a saját házuknál ezt egyszer már meg tudta csinálni, hát akkor miért ne sikerülne az enyémnél is. Költség- és energiahatékonyak akartunk maradni, amennyire csak lehetséges, vagyis számított a pénz, de a fenntarthatóság is.
Több kivitelezővel is beszéltem a házról több kevesebb sikerrel. Volt, aki sok-sok átalakítással és kompromisszummal vállalta volna, s volt aki a piaci árhoz képest is háromszorosára gondolt. Idegőrlő volt, hogy nem találom meg a partneremet ebben. Nem szépítem, múlt ősszel voltak álmatlan éjszakáim emiatt, de legbelül éreztem, hogy ez is sikerülni fog. Meg fogom találni azt, aki felépíti a házamat. Mire megjött az engedély, hogy építkezhetek, addigra meglett a kivitelező csapat is.
Az Instagramon találtam rá egy újonnan induló csapatra, akik az első telefonos érdeklődést és árajánlat kérést követően azonnal kijöttek egy helyszíni szemlére, s még ott a helyszínen megállapodtunk. Első megérzés a jó megérzés mindig, ezt tudjuk. Én már ‘éreztem a kémiát’, hogy velük fogom ezt a folyamatot zárni. Bár a cég alapvetően kabinházakra specializálódott, vezetőjük megnyugtatott afelől, hogy egyedi könnyűszerkezetes házak kivitelezését is örömmel vállalják. Mivel az általam átküldött tervek is nagyon tetszettek, így nem is volt kérdés, hogy együtt fogunk dolgozni. Amint megérkezett a bejelentésről a visszaigazolás, már el is kezdődtek a földmunkák és a tereprendezés. Mivel ekkor már javában a novembert tapostuk, végül épphogy az ünnepek előtt lett készen a lemezbeton alapozás, így a szerkezetépítés már 2023 januárra csúszott. Ez is egy elég embert próbáló időszak volt. Szerintem több, mint tíz éve nem esett ennyi csapadék ebben az időszakban. Nem kevés fejtörést okozva ezzel nekünk, mit hogyan időzítsünk a továbbiakban.
Amikor viszont elállt az eső megérkeztek az ácsok, akik várakozásokon felüli gyorsasággal felépítették az egész ház pallóváz szerkezetét. Ez volt a leglátványosabb fázis az egész építkezésen. Még a födém és tetőszerkezet építése előtt elhívtuk Józsit egy alkalmi művezetésre, hogy nézze meg, minden a tervek szerint alakul-e és hogy az ácsok tudjanak tőle kérdezni, ha kell. Jó tudni, hogy az alap tervezési díj nem tartalmaz művezetést és projektmenedzsmentet, ami esetemben nem is vált indokolttá, mivel olyan csapatot találtam, ahol ezeket a feladatokat összefogja és koordinálja valaki. De ha nem így van, érdemes kollaborálni az építésszel, hiszen mégiscsak ő találta ki a házat A-tól Z-ig, így ő is tud válaszolni a hogyanokra.
Elkezdődött hát a ház tényleges megvalósítása, amit úgy döntöttem, hogy végig dokumentálok a honlapomon lépésről lépésre.
Ez a projekt nem csupán egy ház felépítése, hanem egy teljes élet- és szemléletmód váltás következménye. Hihetetlenül sokat tanultam az elmúlt hónapokban és még csak most érünk el a belső terek kialakításához, ami szintén megér majd egy külön írást. Bár enteriőrstylistként volt már jónéhány munkám, ez lesz mégis a legszebb. Mert itt szerzem meg azt a hiteles tudást, ami elvisz egy új irány felé. Vagyis, hogy másoknak is segítsek a változás megélésében és akár új otthonuk felépítésében.
Ezzel az írásommal nem eltántorítani szeretném az olvasót, hogy belevágjon egy építkezésbe, hanem ellenkezőleg. Az a célom, hogy segítsék másoknak olyan kérdésekben, amiben nekem már van tapasztalatom és tudásom. Én már tudom, hogy mekkora kincs, ha van kitől kérdezni és ha van egy támogató közeg.
Az elmúlt hónapok során a fent említett szakemberek egy teremtő és megvalósító csapattá forrtak össze, így minden fázisban maximálisan tudjuk támogatni a hozzánk fordulókat. Legyen szó lakóházról, kabinházról, vagy álom nyaralóról.
További kérdések esetén fordulj hozzám bizalommal, s írj üzenetet a hello@kollarfranciska.hu email címre.
Kövesd nyomon a The Hungarian Barnhouse Projektet az Instagramon!
A következő írásaim egyikében mesélek majd az építkezés lelki folyamatairól, a változás megéléséről, magáról az építészeti stílusról és persze arról is, hogyan lesz berendezve a ház, illetve arról, hogyan alakította át az egész hivatásomat ez a projekt.
