Mi változott mióta életmódot váltottam

Legnagyobb felismeréseim, sikereim és tapasztalataim az elmúlt 15 évből

Számomra a legnagyobb tanító az önismereti út volt: a legtöbbet azokban a pillanatokban tanultam magamról és az életről, amelyek kihívások elé állítottak. Ehhez sok mindenkiben csalódnom kellett, sok helyzetről vagy emberről megláttam azt, amivel kapcsolatban korábban illúzióban voltam és felismertem, hogy hol hagytam magamat cserben és választottam más kényelmét félelemből.

Honnan indultam

Az elmúlt 15 év távlatából visszatekintve az én életmódváltásom egy egészségügyi problémával indult, ami egy komplex folyamattá nőtte ki magát és ami rávilágított végül minden olyan életterületre, ahol elakadásban, megfelelésben, vagy téves úton voltam. A tüneteim között szerepelt az állandó gyomorfájás, az emésztési panaszok, frusztráció, állandó szorongás, hogy valami baj van velem, túlsúly, idegesség, önértékelési problémák, a munkahelyemen teljesítési problémák, amely során nem éreztem magam 100%-osnak, ami szintén zavart.

Ennek az állapotnak az lett a következménye, hogy:

• nem voltam kreatív, miközben a kreatív iparban dolgoztam,
• nem éreztem jól magam a bőrömben,
• nem a megfelelő emberekkel kapcsolódtam,
• tagadásban voltam azzal kapcsolatban, hogy mi lenne jó nekem,
• nem mertem kiállni önmagamért és azért, amiben hiszek és ami jó nekem,
• nem voltak eszközeim, hogyan gyógyítsam meg a testemet,
• egyedül éreztem magam a problémáimmal, hiszen akkoriban senki sem tudott nekem segíteni,
• kirekesztettnek éreztem magam a társasági életben, mert cikiztek, hogy másként táplálkozom és élek, mint ők, – később persze azok akik a legjobban belém martak észrevétlenül, nekik lett a legtöbb problémájuk magukkal és a testükkel, nekem viszont ez adta a legnagyobb erőt és a hivatásommá vált az, ami korábban problémát okozott,
• szégyelltem magam, hogy a táskámban tartok túlélő falatokat és növényi tejet (mivel akkor még nem voltak ilyesmik a kávézókban).

Leírni is sok, de éppen ezzel szeretném számodra szemléltetni és magamat emlékeztetni, hogy ma már rengeteg módszer és eszköz a kezünkben van ahhoz, hogy ne kelljen ekkora utat bejárni, ha az ember nem érzi jól magát, vagy ha változásra van szüksége.

Sok-sok próbálkozás, kutatás és sikertelen tanács és diéta után eljutottam egy alternatív specialistához, aki rávezetett, hogy megkérdőjelezzem mindazt, amit addig gondoltam vagy tudtam az egészséges életmódról. Többek között elmagyarázta, hogy egy speciális, testreszabott étrend hogyan tudja napról napra gyógyítani a testemet és vele együtt miért kell foglalkozni a lelki egyensúllyal. Tisztáztuk, hogyan hatnak egymásra ezek a területek, majd a folyamatos kontroll mellett rátértünk az idegrendszerem kiegyensúlyozására is.

Mi volt a legnagyobb próbatétel?

Ezzel határozottan ráléptem a változás útjára, amihez az öngondoskodás elsajátításán keresztül vezetett az út. Nekem ez volt az egyik legnehezebb dolog a folyamatban, mivel sosem láttam sehol ezt magam körül. A szüleim önhibájukon kívül egy olyan korszakban nőttek fel, amikor ez nem volt téma, nem volt opció, sőt talán még elítélendő is volt önmagadat előtérbe helyezni. Ők egy olyan generáció, akik ahelyett, hogy szembenéznének a traumáikkal, feldolgozatlan érzéseikkel, inkább magukba folytják azokat és a szőnyeg alá söprik a saját vágyaikat, szükségleteiket, mondván, hogy „most nincs itt az ideje”, „másra kell fókuszálni”, „nem engedhetem meg magamnak”, vagy miegymás. Ma már tudjuk, hogy ezek félelemből fakadnak és inkább menekülés, mint felelősségteljes és tudatos döntés. Nem ítélkezésből írom ezeket a sorokat, sokkal inkább szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ébrendjünk fel és nézzünk rá a saját életünkre más szemmel.

Ebből a felismerésből én azt viszem magammal, hogy megtanultam szeretni és elfogadni magam és tisztelni azt az állapotot, ahol tartok magyarázkodás nélkül. Mivel egyedül én tudom, hogy honnan indultam és milyen utat tettem meg azért, hogy most itt legyek és jól legyek. Ma már időt és teret adok a fejlődésemnek és ha kell, emiatt meghozom a szükséges döntéseket, kompromisszumokat, mert mindig is ott volt bennem a vágy, hogy másként éljek, mint az „átlag”. Felszabadultabban, intuitívabban, boldogabban.

Ezekben az időkben olyanok vettek körül, akikkel összejöttünk és panaszkodtunk, hogy milyen az életünk, sajnáltattuk magunkat, vagy éppen szidtuk a körülöttünk élőket. Ez volt elfogadott abban a szubkultúrában, amiben felnőttem. Ez volt a közös kapocs, ami összekötött minket. Fájdalmas volt felismerni, de beláttam azt is, hogy ez nem az igazi énem volt. Felvett viselkedés volt, alkalmazkodás a környezetemhez, amikor még „sérült én” állapotból működtem. S ha az ember egyszer ezt így meglátja, akkor már rögtön megérti a dolgok alakulását és hogy miért alakult így az élet ahogy. De innen viszont már saját felelősség változtatni. Innen indul el az igazi út. A tudatosság útjára lépve kiléptem végül ebből a minőségből a saját jóllétem érdekében.

A fordulópont

Elkezdtem lelki gyógyítókhoz járni és olyan technikákat elsajátítani, amelyekkel fel tudtam dolgozni a korábbi traumáimat, ki tudtam oldani a téves hitrendszereimet (ezek persze nem olyan folyamatok, amiknek van egy végpontja, folyamatosan lehet rajtuk dolgozni, de el lehet jutni egy olyan szintre, ahol sokkal jobb, mint azelőtt és ahol megjön a megértés és már nincs szükségünk további analizálásra), amik az utamban álltak és gátoltak abban, hogy önmagam lehessek és felszabadultan élhessek. Megérte? Nos, határozottan azt állíthatom, hogy igen.

Ahogy változott a testem, vele egy tempóban változott az identitásom és a gondolkodásmódom, ami viszont érezhetően nem volt kényelmes  és befogadható mindenki számára a környezetemben.

Ha mi magunk változunk, azzal tükröt tartunk másoknak is, amit nem mindenki bír el. Sokszor azért vagyunk elutasítva, ignorálva mert a másiknak túl sok a jelenlétünk, az energiánk, ami más szintre lépett. Ha mi fejlődünk, attól mások azt érezhetik, hogy ők lemaradnak, így könnyebb nekik értetlenkedni és hitetlenkedni a mi döntésünkkel kapcsolatban. Viszont itt jön be az, hogy mi tudjuk-e alkalmazni az ilyen helyzetekben azt a sok önismereti tudást, amit megszereztünk. Ezeknek a kapcsolatoknak a jövője ott dől el, hogy mi hogyan reagálunk.

Nekem sok konfliktusom volt ezekből a szituációkból, amik végül drasztikusan megtanítottak meghúzni a saját határaimat és magamnál tartani az energiámat, amit azelőtt arra pazaroltam, hogy másoknak segítsek jobban lenni.

De valójában mindenkinek saját felelőssége jól lenni.

Mélységek a felismerések után

Miután elkezdtem még többet változni, felismertem, hogy milyen toxikus, vagy ha úgy tetszik nem támogató kapcsolatok vesznek körül és hogy azoknak milyen mellékhatásai vannak életem alakulására nézve. Gyakorlatilag saját magamat tartottam parkolópályán azzal, hogy nem léptem ki időben ezekből a megélésekből, kapcsolatokból. Mivel halogattam, addig addig kaptam az Univerzumtól azokat az embereket és helyzeteket, akik rámutattak nem erre van az utam, hogy végül már fájdalmas volt  a szétszakadás. Volt, ami magától rendeződött. Sok-sok évnek kellett eltelnie, mire ki tudtam lépni ezekből a kapcsolódásokból, trauma kötésekből és egészségesen el tudtam kezdeni közeledni és beengedni olyan embereket, kísérőket az életembe, akik rámutatnak az erősségeimre és az értékeimre, nem pedig a fájdalompontjaimat nyomogatják és kérdezgetik, hogy miért nem esik jól.

Sokáig ragaszkodtam azokhoz, akik visszahúztak és próbáltam kapaszkodni az összetartozás illúziójába, amivel legtöbbször egyedül voltam. De a sorsszerűség helyett sokkal inkább megoldandó életfeladatnak, vagy karmának bizonyultak, amelyek kellő megértéssel azonnal fel is szívódnak az ember életéből.

Amikor elkezdesz mást választani, ott kezdődik az igazi változás.

De még mindig nem volt elég, hogy másként döntöttem. Büntettem magam azért, hogy ennyi ideig hagytam, hogy letiporjanak, de ma már tudom, hogy ezek mind tanítások voltak, az utam különböző állomásai, amelyek nélkül most nem lennék ott, ahol vagyok.

Mi változott?

Ma már képes vagyok megnyugtatni az idegrendszeremet, helyreállítani az egyensúlyt a szervezetemben, ha felborul az egészséges állapot. (Erre is utólag jöttem rá, hogy mindig vannak és lesznek is kilengések, hullámvölgyek az életünkben, mert túl sok a zaj körülöttünk, túl sok inger vesz minket körbe, ami mind hatással van a testi-lelki-szellemi jóllétünkre. Ezt nekünk kell megtanulnunk tudatosan kezelni: a hírek befogadását, a közösségi média fogyasztásának mértékét, a mérgező és lehúzó emberi kapcsolatokat, az azokból adódó panaszkodást, a pletykálást, mások energiájának fenntartását, amelyek mind elvesznek belőlünk egy darabot.

(Itt természetesen nem arra gondolok, hogy ne legyünk empatikusak és megértőek másokkal szemben. De ne hagyjuk kiüríteni az érzelmi tartályunkat, ha az amúgy is üres és nincs minből adnunk.)

Összefoglalásként ami megváltozott az életembem:

1. olyan étrendet követek, ami etikus helyről származó, tiszta és minőségi alapanyagokra épül és jót tesz a testemnek és a lelkemnek,
2. bárki bármit mond, tartom magam az elveimhez,
3. ha nincs visszajelzés, jóváhagyás, hogy valamit jól csinálok, akkor is haladok az utamon,
4. megváltoztattam a lakhelyemet, harmonizáltam a tereimet – egyszerűbb, fenntarthatóbb környezetet hoztam létre, ami lelassít (lásd a legújabb szolgáltatásomat, amely során neked is tudok ebben segíteni: Slow Home Methode),
5. alapvetően lelassítottam a mindennapok tempóját,
6. kitisztítottam a kapcsolataimat és támogató emberekkel veszem körül magamat (bár még kapom a tanításokat),
7. napi szintű lelki és légzőgyakorlatokat végzek,
8. rendszeresen jógázom és meditálok,
9. csökkemtettem a kávé és alkoholfogyasztást,
10. több időt töltök a szabadban,
11. ha jön egy „redflag”, azaz piros zászló, ami jelzi, hogy ez zsákutca, akkor megállok és mérlegelek és ha kell nemet mondok.

Nem állítom, hogy nincsenek napok, amikor úgy érzem visszafejlődtem, vagy nem tartok sehol. De aztán mindig tudatosítom magamban, hogy vannak kihívások ezen az úton is, de én választottam ezt és sosem bántam meg. Nem az a lényeg, hogy tökéletesek legyünk. A tudatosság éppen arra tanít meg, hogy merjünk nem tökéletesek lenni, hogy elengedjük a kontrollt, a „minek kellene lennie” típusú kérdéseket és adott helyzetben tegyük azt, ami ott és akkor hozzájárulás az életünkhöz. Erre a szintre is komoly teljesítmény eljutni.

Ezt ünnepeljük vasárnap, a nyári napfordulón a Summer Solstice Gathering – Nyári Napforduló a Luna Retreatben. 

Ha van kedved, tarts velünk és csatlakozz egy új, támogató csapathoz. Alapítsuk meg együtt a tudatos életmód közösséget.

További inspirációkért kövesd az Instagram oldalamat!

Ha pedig kíváncsi vagy mások történetére, akkor hallgasd meg a Francy Tudatos Életmód Podcast csatorna eddigi epizódjait!

Ha úgy érzed, hogy eljött a te időd és megosztanád, miben szeretnél változást, akkor foglalj időpontot egy díjmentes 30 perces online beszélgetéshez, ami még nem jár semmilyen elköteleződéssel, de ha tovább jönnél azt is meg tudjuk beszélni.